A krókusz, azaz a sáfrány eredeti hazája Kis-Ázsia és a Földközi-tenger vidéke. Hazánkban is megtalálható néhány őshonos faja, ezek igen ritkák és védettek! Kerti fajtáink gazdagságát holland és angol nemesítők munkájának köszönhetjük, ezek nagy része kora tavasszal virágzik.
Vannak ősszel nyíló fajták is, közülük a legismertebb a hagyományosan fűszer- és gyógynövényként használatos Crocus sativus, azaz jóféle sáfrány, melyet már az egyiptomi papirusztekercsek, indiai szent iratok, és a Biblia is említenek. Kizárólag ez az egyetlen fajta, mely fűszerként alkalmazható. A sáfrány név az arab „za’fran” szóból ered, ami sárgát jelent. Háromágú bibéje illóolajakat, karotint, festékanyagot és zsírsavakat tartalmaz. Szedése rendkívül aprólékos, fáradságos munka. 1 kg szárított fűszer 150 000-200 000 virág bibéit tartalmazza, amit egy gyakorlott munkás közel 2 hét alatt gyűjt be, ezért a világ legdrágább fűszere: minőségtől függően 1200-6000 euró. A vörös arany helyettesítésére használják a sáfrányos szeklicét (pórsáfrány, parasztsáfrány, magyar sáfrány, festővirág, szaflór, olajözön), de ez azeredeti növény különleges, intenzív aromáját meg sem közelíti, s a kurkuma is csak színezéknek jó. Nem csoda, hogy régen asáfrányhamisítókra akár halálbüntetést is szabhattak.
A sáfrányt az orvoslásban görcsoldó, hurutcsillapító, szíverősítő, koleszterin- és vérnyomáscsökkentő, emésztésjavító, fejfájás csillapító, szemgyógyító és élénkítő hatása miatt alkalmazták, még a pestist is megpróbálták vele gyógyítani. Ezenkívül kelmék, ételek, bor, arc és haj festésére, illetve vallási szertartásokhoz. Egyetlen bibe 1 l vizet képes megfesteni. Az ókori görögöknél kizárólag istenek és hősök viselhettek sáfránnyal festett sárga ruhát.
Afrodiziákumként is jelentős szerepet tulajdonítottak neki. Nagyobb adagban valóban bódulatot okoz, 20 g pedig már halálos. A görög monda szerint Zeusz és Héra nászán a Föld istennője sáfrányt növesztett az ágyuk körül szerelmük dicsőítésére, aminek illatától a főisten megittasult. Kleopátra rituális fürdőként alkalmazta szerelmeskedés előtt, hogy növelje csáberejét. A római császárok sáfrányszirmokat tömtek párnáikba, a hölgyeknek pedig parfümöt készítettek belőle. Nagy Sándor a borhoz keverte.
Hajdanában hazánk is jelentős sáfránytermesztő és fogyasztó ország volt, Mátyás király reneszánsz konyhájában gyakran használták a bors és a gyömbér mellett. A XVII.-XVIII. században a sáfrányos tótok, a savranyikok hordták a hátukon az árut Nyitra és Turóc megyéből országszerte. Később a paprika megjelenése visszaszorította népszerűségét. Ma elsősorban az arab és a keleti konyha kedvelt ízesítője. A legjelentősebb mennyiségű fűszert Spanyolországban és Iránban termesztik. Aromája jól illik halakhoz, világos húsokhoz, rizshez, levesekhez, mártásokhoz, krémekhez, körtés édességekhez. Gyömbérrel vagy édesköménnyel együtt használva még nagyobb ízélmény érhető el, de csak a főzés végén adjuk az ételhez, hogy aromái ne főjenek el.
Az első magyar kertészeti munka, Lippay “Posoni kert”-je megemlíti a fűszersáfrányon kívül a “kikeleti Sáffrány”-t is. A tavaszi krókusz 8-10 cm magas, hagymás évelő. A talajra nem igazán igényes, de szereti a laza, nem túl vizes földet. Ültetési ideje ősszel van, ilyenkor először ássuk fel és gereblyézzük el a talajt, hogy ne legyen rögös, majd 10 cm mélyre, egymástól 10 cm távolságra ültessük el a gumókat. Ezáltal még a tél beállta előtt gyökeret eresztenek, majd kora tavasszal lila, kék, fehér, sárga színekben pompáznak a szinte szár nélküli virágok. Sötétedéskor vagy felhős időben szirmaik összecsukódnak. A sárga színű virágokat magasabb vitamintartalmuk miatt a madarak szeretik csipegetni. Nyárra a növény hosszú, vékony, fűszálszerű levelei kiszáradnak, visszahúzódnak, ekkor bevethetjük a helyét nyári virágmagokkal. A hagymákat nem kell kivenni a földből, csak ha át akarjuk ültetni őket. A sarjhagymákat szedjük le róla, ezekkel szaporíthatjuk, és őszig tároljuk száraz, hűvös helyen.
Tavaszi kert: Krókusz
2010 május 4. | Szerző: Sanpedro
A krókusz, azaz a sáfrány eredeti hazája Kis-Ázsia és a Földközi-tenger vidéke. Hazánkban is megtalálható néhány őshonos faja, ezek igen ritkák és védettek! Kerti fajtáink gazdagságát holland és angol nemesítők munkájának köszönhetjük, ezek nagy része kora tavasszal virágzik.
Vannak ősszel nyíló fajták is, közülük a legismertebb a hagyományosan fűszer- és gyógynövényként használatos Crocus sativus, azaz jóféle sáfrány, melyet már az egyiptomi papirusztekercsek, indiai szent iratok, és a Biblia is említenek. Kizárólag ez az egyetlen fajta, mely fűszerként alkalmazható. A sáfrány név az arab „za’fran” szóból ered, ami sárgát jelent. Háromágú bibéje illóolajakat, karotint, festékanyagot
és zsírsavakat tartalmaz. Szedése rendkívül aprólékos, fáradságos munka. 1 kg szárított fűszer 150 000-200 000 virág bibéit tartalmazza, amit egy gyakorlott munkás közel 2 hét alatt gyűjt be, ezért a világ legdrágább fűszere: minőségtől függően 1200-6000 euró. A vörös arany helyettesítésére használják a sáfrányos szeklicét (pórsáfrány, parasztsáfrány, magyar sáfrány, festővirág, szaflór, olajözön), de ez az eredeti növény különleges, intenzív aromáját meg sem közelíti, s a kurkuma is csak színezéknek jó. Nem csoda, hogy régen a sáfrányhamisítókra akár halálbüntetést is szabhattak.
A sáfrányt az orvoslásban görcsoldó, hurutcsillapító, szíverősítő, koleszterin- és vérnyomáscsökkentő, emésztésjavító, fejfájás csillapító, szemgyógyító és élénkítő hatása miatt alkalmazták, még a pestist is megpróbálták vele gyógyítani. Ezenkívül kelmék, ételek, bor, arc és haj festésére, illetve vallási szertartásokhoz. Egyetlen bibe 1 l vizet képes megfesteni. Az ókori görögöknél kizárólag istenek és hősök viselhettek sáfránnyal festett sárga ruhát.
Afrodiziákumként is jelentős szerepet tulajdonítottak neki. Nagyobb adagban valóban bódulatot okoz, 20 g pedig már halálos. A görög monda szerint Zeusz és Héra nászán a Föld istennője sáfrányt növesztett az ágyuk körül szerelmük dicsőítésére, aminek illatától a főisten megittasult. Kleopátra rituális fürdőként alkalmazta szerelmeskedés előtt, hogy növelje csáberejét. A római császárok sáfrányszirmokat tömtek párnáikba, a hölgyeknek pedig parfümöt készítettek belőle. Nagy Sándor a borhoz keverte.
Hajdanában hazánk is jelentős sáfránytermesztő és fogyasztó ország volt, Mátyás király reneszánsz konyhájában gyakran használták a bors és a gyömbér mellett. A XVII.-XVIII. században a sáfrányos tótok, a savranyikok hordták a hátukon az árut Nyitra és Turóc megyéből országszerte. Később a paprika megjelenése visszaszorította népszerűségét. Ma elsősorban az arab és a keleti konyha kedvelt ízesítője. A legjelentősebb mennyiségű fűszert Spanyolországban és Iránban termesztik. Aromája jól illik halakhoz, világos húsokhoz, rizshez, levesekhez, mártásokhoz, krémekhez, körtés édességekhez. Gyömbérrel vagy édesköménnyel együtt használva még nagyobb ízélmény érhető el, de csak a főzés végén adjuk az ételhez, hogy aromái ne főjenek el.
Az első magyar kertészeti munka, Lippay “Posoni kert”-je megemlíti a fűszersáfrányon kívül a “kikeleti Sáffrány”-t is. A tavaszi krókusz 8-10 cm magas, hagymás évelő. A talajra nem igazán igényes, de szereti a laza, nem túl vizes földet. Ültetési ideje ősszel van, ilyenkor először ássuk fel és gereblyézzük el a talajt, hogy ne legyen rögös, majd 10 cm mélyre, egymástól 10 cm távolságra ültessük el a gumókat. Ezáltal még a tél beállta előtt gyökeret eresztenek, majd kora tavasszal lila, kék, fehér, sárga színekben pompáznak a szinte szár nélküli virágok. Sötétedéskor vagy felhős időben szirmaik összecsukódnak. A sárga színű virágokat magasabb vitamintartalmuk miatt a madarak szeretik csipegetni. Nyárra a növény hosszú, vékony, fűszálszerű levelei kiszáradnak, visszahúzódnak, ekkor bevethetjük a helyét nyári virágmagokkal. A hagymákat nem kell kivenni a földből, csak ha át akarjuk ültetni őket. A sarjhagymákat szedjük le róla, ezekkel szaporíthatjuk, és őszig tároljuk száraz, hűvös helyen.
Oldal ajánlása emailben
X