Pusztapörkölt
2010 július 8. | Szerző: Sanpedro
Ez a könnyen elkészíthető étel a gulyás és a pörkölt házasítása, átmenetet képez a kettő közt. Tulajdonképpen a gulyás, pörkölt, paprikás, tokány, de még a halászlé is egy tőről fakadnak: alapjuk egy egyszerű pásztorétel, amely a polgári és nemesi konyhákban teret nyerve több változatban fejlődött tovább. Ebből adódik, hogy az elnevezések nem egységesek, sokszor a forrásokból sem derül ki, melyik ételről is van szó.
Nemzeti ételeink születése az alföldi gulyásokhoz köthető. Az év nagy részében a településektől távol legeltették a szürkemarhákat, maguknak főztek a szabad ég alatt, szinte egyetlen főzőedényük a fémbogrács volt. Kezdetben köret nélkül, kenyérrel fogyasztották a marhahúsból készülő “pörkölt húst”, “gulyásos húst”, melyet sok esetben csak “hús” néven emlegettek. Kifejezetten férfiételként tartották számon, férfiak főzték, férfi társaságnak. Hozzávalói közt a 18. században jelent meg a “törökbors”, “veres bors”, azaz a paprika, ami eleinte a parasztok fűszere volt. A régi “borsos gulyáshús” ekkor már a középnemesek körében is hagyományos ételnek számított, míg az új, paprikás változat inkább a paraszti konyhára volt jellemző. A marhahús mellett készítették juh- és szárnyashúsból, később disznóból is, rövid vagy hosszú lével. II. József reformjai idejében az ellenálló nemesség a magyar nyelv védelme és a magyar ruha divatba hozása mellett a magyarság egységét ezzel a közismert étellel is igyekezett kihangsúlyozni, hiszen az Alföldnek olyan részéről származott, amit nem ért utol az elnémetesedés. Így vált belőle a 19. századra nemzeti jellegzetesség, szimbólum, s hamarosan megjelent a városi vendéglők étlapján, szakácskönyvekben, lakodalmi és egyéb ünnepi asztalokon. Családi körben lábasban, vendégségnek hagyományosan, bográcsban főzik napjainkig. Rendkívüli népszerűségét mutatja egy csongrádi szólás is: “nem vasárnap, ha nincs paprikás”.
Most, hogy felidéztük a pörkölt romantikus felemelkedését, lássunk hozzá az elkészítéséhez!
A pusztapörkölt hozzávalói kb. 8 személyre:
1,6 kg marhahús (lábszár)
2 kg krumpli
25 dkg zsír (vagy 16 dkg olaj)
3 db vöröshagyma
1/2 fej fokhagyma
3 db zöldpaprika
3 db paradicsom
só, bors, kömény, pirospaprika (csemege és csípős), cseresznyepaprika
víz (vagy húslé)
A hártyáktól megtisztított húst felkockázzuk, a hagymákat finomra vágjuk, a paprikát, paradicsomot, cseresznyepaprikát felszeleteljük, a meghámozott krumplit nagyobb hasábokra vágjuk.
A bográcsban felhevítjük a zsiradékot, megfonnyasztjuk benne a vöröshagymát, rárakjuk a húst, a fokhagymát, a borsot és a köményt, megsózzuk és kevergetve fehéredésig pirítjuk.
Belekeverjük a kétféle pirospaprikát. Akkor jó az étel, ha kissé csípős. Felöntjük annyi vízzel, ami ellepi a húst, majd hagyjuk rotyogni. Ha elfőtte a levét, vízzel pótoljuk. Locsolhatunk rá 4-5 dl száraz vörösbort is, a maradékot pedig használjuk hangulatfokozónak. 🙂
Amikor a hús már majdnem puha, beletesszük a zöldpaprikát, paradicsomot, cseresznyepaprikát és a krumplit, jól megkeverjük, újra felöntjük kevés vízzel, ha szükséges utánasózunk és készre főzzük.
Tálaláskor nagyjából egyenlő mennyiségű hús és krumpli kerüljön a tányérokra, díszítsük paradicsommal, zöldpaprikával, kenyeret kínáljunk mellé.
Pizza házilag
2010 április 16. | Szerző: Sanpedro
A hozzávalókat összeöntöm, a végére hagyva a vizet, majd kézzel összegyúrom a tésztát. Néha különböző fűszereket, pl. oregánót is gyúrok bele. Akkor jó az állaga, ha teljesen elválik az edény falától és a kéztől is. Ekkor 2-3 egyforma darabra vágom és kerek cipóvá formázom őket. Ha 3 részre osztom a tésztát, akkor vékony, ropogós pizzát kapok, ha 2 cipóra, akkor vastagabbat.
Bekapcsolom a sütőt, melybe a tepsit is beteszem, és fölmelegítem 230-240 °C-ra. A tepsit nem kell kikenni semmivel!
Ezalatt gyúródeszkán, kelesztés nélkül elkezdem kinyújtani az első pizzacipócskát. Addig a többit egy konyharuhával letakarva félreteszem. Kb. 28 cm-es kerek lapot készítek, mert mi a tradicionális formát szeretjük, de valakinek a szögletes design jön be.
Ha készen van, akkor jól meglisztezem a tészta alatt a deszkát, hogy könnyen rá lehessen csúsztatni majd a tepsire.
Jöhet a feltét. Megkenem a nyers pizzalap tetejét paradicsomszósszal. Nem pizzaszószt használok, hanem szimpla sűrített paradicsomot. Egy 140g-os elég erre a 2-3 adagra. Ezt ízesíthetjük különböző fűszerekkel, fokhagymával, de sózni nem szoktam, mivel szerintem elég sós a többi cucc, meg a sajt. Paradicsomszósz helyett kenhetünk rá pl. tejfölt is.
Ráteszem az előre felszeletelt húsféléket, zöldségeket, stb. Ha fagyasztott zöldséget használok, akkor nem vízben főzöm meg, hanem mikróba teszem 5-10 percre. Így nem lesz olyan tocsogós és szép élénk marad a színe. A feltéthez használt dolgok előkészítését még a tésztagyúrás előtt érdemes megcsinálni, hogy már csak pakolni kelljen.
Megszórom reszelt sajttal, amit lehetett volna alulra is tenni, de ez szintén ízlés kérdése. Óvatosan rácsúsztatom a forró tepsire. Aki olyan szerencsés, hogy van erre alkalmas eszköze, azt nagyon tudom irigyelni, nálunk ez általában 2 emberes feladat. (Ha valaki tud jó ötletet ennek egyszerűsítésére, azonnal írjon!)
Körülbelül 10 perc múlva tálalhatom.
Addig amíg sül a pizza, a fent leírtak szerint elkészítem a következőt, mert az elsőből tuti, hogy nekem nem jut. :-))
Fontos, hogy ha a tepsit összekentük, pl. leszóródott a feltét, vagy túl sok zsiradék olvadt ki a kolbászból, akkor feltétlenül tisztítsuk meg, különben a következő pizza leég. Ezt úgy szoktam kiküszöbölni, hogy ha többféle pizzát készítek, akkor a kolbászosat sütöm utoljára, vagy sütőpapírt tezsek alá (utóbbi esetben megoldódik a gyúródeszkáról tepsibe rakás problémája is).
Házi kenyér
2010 augusztus 27. | Szerző: Sanpedro
Nem gondoltam volna, hogy így megkedvelem a kelt tésztákat, a sütés nem volt sohasem erősségem. Ez a kenyérrecept viszont már elsőre sikerült, ami iszonyú büszkeséggel töltött el és önbizalmat adott további próbálkozásaimhoz. Azóta az élesztőben rejlő csodálatos folyamatok örökre rabul ejtettek…
Hozzávalók:
Elkészítése:
1. A víz felébe egy kis cukrot szórok, ebbe belemorzsolom az élesztőt és letakarva felfuttatom.
2. Közben egy nagyobb tálba kimérem a lisztet, hozzáadom a sót, sikért, összekeverem.
3. Jöhetnek a “nedves” dolgok. Belekanalazom a tejfölt, az olajat, hozzáadom a megkelt élsztőt és a maradék langyos vizet. Azonnal elkezdem gyúrni. Ezt addig kell csinálni, míg a tészta össze nem áll és a tál falától, valamint a kéztől el nem válik. Ekkor egy kis lisztet szórok alá és 20 percig letakarva, langyos helyen pihentetem.
4. Láthatóan elkezdett kelni a tészta. Újra összegyúrom, most már nem kell sokáig, csak 2-3 percig. Formára alakítom, esetleg a tetejét bevagdosom, magvakba, fűszerekbe hempergetem. A fenti képen a natúr, pórias változat látható. Kiolajozott vagy sütőpapírral bélelt tepsibe, esetleg jénai tálba helyezem, majd ismét letakarva kelesztem 1 órán át, míg nagyjából a duplájára nő.
5. Előmelegítem a sütőt 230 °C-ra, beleteszem a kenyeret, 30 perc alatt szép pirosra sütöm. Ha kész, rácsra téve hagyom kihűlni.
Ha már kitapasztaltuk a tészta “működését”, a finomlisztből 10-20 dkg-ot lecserélhetünk más lisztre (pl. rozs, teljes kiőrlésű), de arra figyeljünk oda, hogy ekkor más lesz a folyadékigénye is.
Oldal ajánlása emailben
X