Ez a könnyen elkészíthető étel a gulyás és a pörkölt házasítása, átmenetet képez a kettő közt. Tulajdonképpen a gulyás, pörkölt, paprikás, tokány, de még a halászlé is egy tőről fakadnak: alapjuk egy egyszerű pásztorétel, amely a polgári és nemesi konyhákban teret nyerve több változatban fejlődött tovább. Ebből adódik, hogy az elnevezések nem egységesek, sokszor a forrásokból sem derül ki, melyik ételről is van szó.
Nemzeti ételeink születése az alföldi gulyásokhoz köthető. Az év nagy részében a településektől távol legeltették a szürkemarhákat, maguknak főztek a szabad ég alatt, szinte egyetlen főzőedényük a fémbogrács volt. Kezdetben köret nélkül, kenyérrel fogyasztották a marhahúsból készülő “pörkölt húst”, “gulyásos húst”, melyet sok esetben csak “hús” néven emlegettek. Kifejezetten férfiételként tartották számon, férfiak főzték, férfi társaságnak. Hozzávalói közt a 18. században jelent meg a “törökbors”, “veres bors”, azaz a paprika, ami eleinte a parasztok fűszere volt. A régi “borsos gulyáshús” ekkor már a középnemesek körében is hagyományos ételnek számított, míg az új, paprikás változat inkább a paraszti konyhára volt jellemző. A marhahús mellett készítették juh- és szárnyashúsból, később disznóból is, rövid vagy hosszú lével. II. József reformjai idejében az ellenálló nemesség a magyar nyelv védelme és a magyar ruha divatba hozása mellett a magyarság egységét ezzel a közismert étellel is igyekezett kihangsúlyozni, hiszen az Alföldnek olyan részéről származott, amit nem ért utol az elnémetesedés. Így vált belőle a 19. századra nemzeti jellegzetesség, szimbólum, s hamarosan megjelent a városi vendéglők étlapján, szakácskönyvekben, lakodalmi és egyéb ünnepi asztalokon. Családi körben lábasban, vendégségnek hagyományosan, bográcsban főzik napjainkig. Rendkívüli népszerűségét mutatja egy csongrádi szólás is: “nem vasárnap, ha nincs paprikás”.
Most, hogy felidéztük a pörkölt romantikus felemelkedését, lássunk hozzá az elkészítéséhez!
A pusztapörkölt hozzávalói kb. 8 személyre:
1,6 kg marhahús (lábszár)
2 kg krumpli
25 dkg zsír (vagy 16 dkg olaj)
3 db vöröshagyma
1/2 fej fokhagyma
3 db zöldpaprika
3 db paradicsom
só, bors, kömény, pirospaprika (csemege és csípős), cseresznyepaprika
víz (vagy húslé)
A hártyáktól megtisztított húst felkockázzuk, a hagymákat finomra vágjuk, a paprikát, paradicsomot, cseresznyepaprikát felszeleteljük, a meghámozott krumplit nagyobb hasábokra vágjuk.
A bográcsban felhevítjük a zsiradékot, megfonnyasztjuk benne a vöröshagymát, rárakjuk a húst, a fokhagymát, a borsot és a köményt, megsózzuk és kevergetve fehéredésig pirítjuk.
Belekeverjük a kétféle pirospaprikát. Akkor jó az étel, ha kissé csípős. Felöntjük annyi vízzel, ami ellepi a húst, majd hagyjuk rotyogni. Ha elfőtte a levét, vízzel pótoljuk. Locsolhatunk rá 4-5 dl száraz vörösbort is, a maradékot pedig használjuk hangulatfokozónak. 🙂
Amikor a hús már majdnem puha, beletesszük a zöldpaprikát, paradicsomot, cseresznyepaprikát és a krumplit, jól megkeverjük, újra felöntjük kevés vízzel, ha szükséges utánasózunk és készre főzzük.
Tálaláskor nagyjából egyenlő mennyiségű hús és krumpli kerüljön a tányérokra, díszítsük paradicsommal, zöldpaprikával, kenyeret kínáljunk mellé.
Pusztapörkölt
2010 július 8. | Szerző: Sanpedro
Ez a könnyen elkészíthető étel a gulyás és a pörkölt házasítása, átmenetet képez a kettő közt. Tulajdonképpen a gulyás, pörkölt, paprikás, tokány, de még a halászlé is egy tőről fakadnak: alapjuk egy egyszerű pásztorétel, amely a polgári és nemesi konyhákban teret nyerve több változatban fejlődött tovább. Ebből adódik, hogy az elnevezések nem egységesek, sokszor a forrásokból sem derül ki, melyik ételről is van szó.
Nemzeti ételeink születése az alföldi gulyásokhoz köthető. Az év nagy részében a településektől távol legeltették a szürkemarhákat, maguknak főztek a szabad ég alatt, szinte egyetlen főzőedényük a fémbogrács volt. Kezdetben köret nélkül, kenyérrel fogyasztották a marhahúsból készülő “pörkölt húst”, “gulyásos húst”, melyet sok esetben csak “hús” néven emlegettek. Kifejezetten férfiételként tartották számon, férfiak főzték, férfi társaságnak. Hozzávalói közt a 18. században jelent meg a “törökbors”, “veres bors”, azaz a paprika, ami eleinte a parasztok fűszere volt. A régi “borsos gulyáshús” ekkor már a középnemesek körében is hagyományos ételnek számított, míg az új, paprikás változat inkább a paraszti konyhára volt jellemző. A marhahús mellett készítették juh- és szárnyashúsból, később disznóból is, rövid vagy hosszú lével. II. József reformjai idejében az ellenálló nemesség a magyar nyelv védelme és a magyar ruha divatba hozása mellett a magyarság egységét ezzel a közismert étellel is igyekezett kihangsúlyozni, hiszen az Alföldnek olyan részéről származott, amit nem ért utol az elnémetesedés. Így vált belőle a 19. századra nemzeti jellegzetesség, szimbólum, s hamarosan megjelent a városi vendéglők étlapján, szakácskönyvekben, lakodalmi és egyéb ünnepi asztalokon. Családi körben lábasban, vendégségnek hagyományosan, bográcsban főzik napjainkig. Rendkívüli népszerűségét mutatja egy csongrádi szólás is: “nem vasárnap, ha nincs paprikás”.
Most, hogy felidéztük a pörkölt romantikus felemelkedését, lássunk hozzá az elkészítéséhez!
A pusztapörkölt hozzávalói kb. 8 személyre:
1,6 kg marhahús (lábszár)
2 kg krumpli
25 dkg zsír (vagy 16 dkg olaj)
3 db vöröshagyma
1/2 fej fokhagyma
3 db zöldpaprika
3 db paradicsom
só, bors, kömény, pirospaprika (csemege és csípős), cseresznyepaprika
víz (vagy húslé)
A hártyáktól megtisztított húst felkockázzuk, a hagymákat finomra vágjuk, a paprikát, paradicsomot, cseresznyepaprikát felszeleteljük, a meghámozott krumplit nagyobb hasábokra vágjuk.
A bográcsban felhevítjük a zsiradékot, megfonnyasztjuk benne a vöröshagymát, rárakjuk a húst, a fokhagymát, a borsot és a köményt, megsózzuk és kevergetve fehéredésig pirítjuk.
Belekeverjük a kétféle pirospaprikát. Akkor jó az étel, ha kissé csípős. Felöntjük annyi vízzel, ami ellepi a húst, majd hagyjuk rotyogni. Ha elfőtte a levét, vízzel pótoljuk. Locsolhatunk rá 4-5 dl száraz vörösbort is, a maradékot pedig használjuk hangulatfokozónak. 🙂
Amikor a hús már majdnem puha, beletesszük a zöldpaprikát, paradicsomot, cseresznyepaprikát és a krumplit, jól megkeverjük, újra felöntjük kevés vízzel, ha szükséges utánasózunk és készre főzzük.
Tálaláskor nagyjából egyenlő mennyiségű hús és krumpli kerüljön a tányérokra, díszítsük paradicsommal, zöldpaprikával, kenyeret kínáljunk mellé.
Oldal ajánlása emailben
X