Kaptam egy icipici ékszerteknős bébit, nagyon aranyos. Nemrég kelt ki a tojásból és kb. akkora, mint egy 200 Ft-os. Elneveztük Uborkának, amihez nem kellett sok fantázia, mivel épp uborkát szeleteltem a vacsihoz. Meg hát pont olyan zöld a páncélja.
Most még elfér egy nagy festékes vödörben, persze tisztára súroltam előtte és berendeztem mindenféle kavicsokkal. Nagyon lakájos lett, növénye és barlangja is van, ahol el tud bújni, ha megijed. Mert nagyon félénk ám. Eleinte nem is akart enni, ezért nagyon aggódtam. Pedig kínálgattam halfilével és 3 féle teknőskaját is vettünk neki, de rájuk sem hederített. Ellenben felfedeztük, hogy a macsek imádja a liofilizált marhaszívet. Nagyon vicces, ahogy nyávog és nyújtózik érte fel a szekrényre.
Arra gondoltam, hátha jobban érezné magát Ubor, ha lenne egy barátja. Szegény most csak a csonterősítő kalcium teknőssel tud „beszélgetni”, amit a vizébe tettem. Mikor utoljára állatkereskedésben jártam, pár száz forintért árulták ezeket a teknősöket. Hát most leesett az állam, amikor megtudtam, hogy inkább pár ezret kellene rászánni. Másrészt pedig a legtöbb helyen csak sárgafülű van, mert sok „felelős” állattartó amikor megunta kedvencét, egyszerűen szabadon engedte. Így a vörösfülű ékszerteknős annyira elszaporodott vizes élőhelyeinken, hogy az eredetileg itt élő és védett mocsári teknőst kiszorította.
Szóval Ubinak egyelőre sajnos nincs barátja, de szerencsére már kilábalt egyhetes depressziós állapotából és rájött, hogy a szárított rákocskát nem potpourri-nak szórom a vizébe.
Kisteknős
2010 április 12. | Szerző: Sanpedro
Kaptam egy icipici ékszerteknős bébit, nagyon aranyos. Nemrég kelt ki a tojásból és kb. akkora, mint egy 200 Ft-os. Elneveztük Uborkának, amihez nem kellett sok fantázia, mivel épp uborkát szeleteltem a vacsihoz. Meg hát pont olyan zöld a páncélja.
Most még elfér egy nagy festékes vödörben, persze tisztára súroltam előtte és berendeztem mindenféle kavicsokkal. Nagyon lakájos lett, növénye és barlangja is van, ahol el tud bújni, ha megijed. Mert nagyon félénk ám. Eleinte nem is akart enni, ezért nagyon aggódtam. Pedig kínálgattam halfilével és 3 féle teknőskaját is vettünk neki, de rájuk sem hederített. Ellenben felfedeztük, hogy a macsek imádja a liofilizált marhaszívet. Nagyon vicces, ahogy nyávog és nyújtózik érte fel a szekrényre.
Arra gondoltam, hátha jobban érezné magát Ubor, ha lenne egy barátja. Szegény most csak a csonterősítő kalcium teknőssel tud „beszélgetni”, amit a vizébe tettem. Mikor utoljára állatkereskedésben jártam, pár száz forintért árulták ezeket a teknősöket. Hát most leesett az állam, amikor megtudtam, hogy inkább pár ezret kellene rászánni. Másrészt pedig a legtöbb helyen csak sárgafülű van, mert sok „felelős” állattartó amikor megunta kedvencét, egyszerűen szabadon engedte. Így a vörösfülű ékszerteknős annyira elszaporodott vizes élőhelyeinken, hogy az eredetileg itt élő és védett mocsári teknőst kiszorította.
Szóval Ubinak egyelőre sajnos nincs barátja, de szerencsére már kilábalt egyhetes depressziós állapotából és rájött, hogy a szárított rákocskát nem potpourri-nak szórom a vizébe.
Oldal ajánlása emailben
X