Tavaszi kert: Krókusz
2010 május 4. | Szerző: Sanpedro
A krókusz, azaz a sáfrány eredeti hazája Kis-Ázsia és a Földközi-tenger vidéke. Hazánkban is megtalálható néhány őshonos faja, ezek igen ritkák és védettek! Kerti fajtáink gazdagságát holland és angol nemesítők munkájának köszönhetjük, ezek nagy része kora tavasszal virágzik.
Vannak ősszel nyíló fajták is, közülük a legismertebb a hagyományosan fűszer- és gyógynövényként használatos Crocus sativus, azaz jóféle sáfrány, melyet már az egyiptomi papirusztekercsek, indiai szent iratok, és a Biblia is említenek. Kizárólag ez az egyetlen fajta, mely fűszerként alkalmazható. A sáfrány név az arab „za’fran” szóból ered, ami sárgát jelent. Háromágú bibéje illóolajakat, karotint, festékanyagot 
és zsírsavakat tartalmaz. Szedése rendkívül aprólékos, fáradságos munka. 1 kg szárított fűszer 150 000-200 000 virág bibéit tartalmazza, amit egy gyakorlott munkás közel 2 hét alatt gyűjt be, ezért a világ legdrágább fűszere: minőségtől függően 1200-6000 euró. A vörös arany helyettesítésére használják a sáfrányos szeklicét (pórsáfrány, parasztsáfrány, magyar sáfrány, festővirág, szaflór, olajözön), de ez az eredeti növény különleges, intenzív aromáját meg sem közelíti, s a kurkuma is csak színezéknek jó. Nem csoda, hogy régen a sáfrányhamisítókra akár halálbüntetést is szabhattak.
A sáfrányt az orvoslásban görcsoldó, hurutcsillapító, szíverősítő, koleszterin- és vérnyomáscsökkentő, emésztésjavító, fejfájás csillapító, szemgyógyító és élénkítő hatása miatt alkalmazták, még a pestist is megpróbálták vele gyógyítani. Ezenkívül kelmék, ételek, bor, arc és haj festésére, illetve vallási szertartásokhoz. Egyetlen bibe 1 l vizet képes megfesteni. Az ókori görögöknél kizárólag istenek és hősök viselhettek sáfránnyal festett sárga ruhát.
Afrodiziákumként is jelentős szerepet tulajdonítottak neki. Nagyobb adagban valóban bódulatot okoz, 20 g pedig már halálos. A görög monda szerint Zeusz és Héra nászán a Föld istennője sáfrányt növesztett az ágyuk körül szerelmük dicsőítésére, aminek illatától a főisten megittasult. Kleopátra rituális fürdőként alkalmazta szerelmeskedés előtt, hogy növelje csáberejét. A római császárok sáfrányszirmokat tömtek párnáikba, a hölgyeknek pedig parfümöt készítettek belőle. Nagy Sándor a borhoz keverte.
Hajdanában hazánk is jelentős sáfránytermesztő és fogyasztó ország volt, Mátyás király reneszánsz konyhájában gyakran használták a bors és a gyömbér mellett. A XVII.-XVIII. században a sáfrányos tótok, a savranyikok hordták a hátukon az árut Nyitra és Turóc megyéből országszerte. Később a paprika megjelenése visszaszorította népszerűségét. Ma elsősorban az arab és a keleti konyha kedvelt ízesítője. A legjelentősebb mennyiségű fűszert Spanyolországban és Iránban termesztik. Aromája jól illik halakhoz, világos húsokhoz, rizshez, levesekhez, mártásokhoz, krémekhez, körtés édességekhez. Gyömbérrel vagy édesköménnyel együtt használva még nagyobb ízélmény érhető el, de csak a főzés végén adjuk az ételhez, hogy aromái ne főjenek el.
Az első magyar kertészeti munka, Lippay “Posoni kert”-je megemlíti a fűszersáfrányon kívül a “kikeleti Sáffrány”-t is. A tavaszi krókusz 8-10 cm magas, hagymás évelő. A talajra nem igazán igényes, de szereti a laza, nem túl vizes földet. Ültetési ideje ősszel van, ilyenkor először ássuk fel és gereblyézzük el a talajt, hogy ne legyen rögös, majd 10 cm mélyre, egymástól 10 cm távolságra ültessük el a gumókat. Ezáltal még a tél beállta előtt gyökeret eresztenek, majd kora tavasszal lila, kék, fehér, sárga színekben pompáznak a szinte szár nélküli virágok. Sötétedéskor vagy felhős időben szirmaik összecsukódnak. A sárga színű virágokat magasabb vitamintartalmuk miatt a madarak szeretik csipegetni. Nyárra a növény hosszú, vékony, fűszálszerű levelei kiszáradnak, visszahúzódnak, ekkor bevethetjük a helyét nyári virágmagokkal. A hagymákat nem kell kivenni a földből, csak ha át akarjuk ültetni őket. A sarjhagymákat szedjük le róla, ezekkel szaporíthatjuk, és őszig tároljuk száraz, hűvös helyen.
Aloe
2010 július 1. | Szerző: Sanpedro
Lelkes kaktusz- és pozsgásvásárló vagyok. Gyűjtőnek nem merném magam nevezni, annyira nem öltött tekintélyes méreteket a beszerzett példányok száma. Ez azt hiszem, így is marad, aminek elég prózai oka van: egyszerűen nem fér több a virágállványra. Növényeim közt több aloe faj is található. Egyikük, a Tigris aloe (Aloe Variegata) épp most virágzik, már a második piros fürtöt hozza. Ennek apropóján állítottam össze némi ismeretanyagot.
Az aloéknak több, mint 450 fajtája létezik, melyek nagyon különböző formákban és méretekben fordulnak elő, a kicsi levélrózsás pozsgástól egészen az elágazó törzsű fákig. Húsos, lándzsa alakú levelei lehetnek egyszínűek vagy mintásak, pettyesek, csíkosak, szélei egyenesek, hullámosak, fogazottak, tövisesek. Viaszos bevonatuk miatt színük gyakran kékes vagy szürkés árnyalatú, ami az erős napsugárzás elleni védelmet szolgálja. Belsejük szivacsos, így nagy mennyiségű vizet tudnak elraktározni zselé formában. Ennek köszönhető, hogy az ínséges, eső nélküli időszakot könnyedén átvészeli a növény.
Kitalálhattuk már, hogy eredeti élőhelyük száraz, napos. És valóban! Afrika, Madagaszkár és Arábia sivatagos vidékeiről származnak, de előfordulnak a Távol-Keleten (Kína, Japán), Indiában, a Földközi-tenger partjain, valamint Közép-Amerikában is, ahová a hódítók és a kereskedők révén jutott el. Az arabok a sivatag liliomának nevezik, az ókori kelet néma gyógyítónak, az indiánok az ég orvosának, Kínában a harmónia szerének. Sok helyen szentnek tartották, istenként tisztelték. Neve az arab “alloeh” szóból ered, mely keserű, fényes anyagot jelent.
A fajtagazdagság ellenére csak néhány aloe tartalmaz gyógyhatású összetevőket, sőt akad köztük mérgező is!
A legismertebb, gyógynövényként alkalmazható aloe fajok:
Aloe Vera, más néven Aloe Barbadensis Miller (Igazi aloe),
Aloe Ferox (Keserű aloe, Szúrós aloe),
Aloe Arborescens (Fásodó aloe).
Nálunk lakásban, cserepes növényként nevelhető, meleg, napfényes helyen érzi jól magát. Legjobb, ha déli fekvésű ablakot választunk neki, jól bírja a tűző napot is. Rendszeres öntözést igényel. Nyáron kitehetjük a szabadba, télen tartsuk 10 °C körüli, világos helyen, keveset öntözzük. A mi éghajlatunkon is rendszeresen virágzik. Sárga, narancssárga vagy piros színű, apró, cső alakú virágai a levéltőből kifejlődő kocsányon fürtöket alkotnak. Szaporítása a növény körül a földből előbújó sarjakkal a legegyszerűbb. Ezek szétültetését tavasszal végezzük, humuszban gazdag földbe.
A 3 évesnél idősebb gyógyhatású egyedek külső leveleiből kinyomott ragacsos zselében a víz mellett különböző vitaminok (A, E, C, B), ásványok (kalcium, kálium, foszfor), nyomelemek (vas, réz, króm, mangán, magnézium, cink), enzimek, mono- és poliszacharidok, aminosavak, szapoinok, pektin, uronsavak, foszforsav, nukleinsavak találhatók. Méregtelenítő, baktérium, vírus- és gombaölő tulajdonságai mellett a legjobb természetes hidratáló szer: a bőrre kenve négyszer gyorsabban szívódik be, mint a víz. Ha saját növényünkről szüretelünk, 2-3 órán belül használjuk fel a leveleket, mivel a levegővel reakcióba lépve hatóanyagának nagy része elvész.
A busmanok már évezredekkel ezelőtt ismerték az aloe jótékony hatását, sebgyógyításra, fájdalomcsillapításra, égési sérülések kezelésére máig is alkalmazzák. Írásos emlékekben a sumér agyagtáblákon, i.e. 3000 körül említik először a növényt, Egyiptomban egy i.e. 1550-ben íródott papirusztekercsen részletesen ismertetik hagyományos alkalmazását egészen i.e. 5000-ig visszanyúlóan. Levét a fiatalság, szépség, és a hosszú élet elixírjének tartották, a papok mumifikáláshoz használták, Kleopátra pedig az arcát mosta, szemét ápolta vele és a fürdővizébe keverte. A görög orvoslásban Dioszkoridész sérüléseket, kiütéseket, keléseket, szemfertőzéseket, aranyeret, hajhullást kezelt, belsőleg hashajtóként alkalmazta, Hippokratész vérhast, rákos megbetegedéseket, hasi fájdalmakat gyógyított vele. Nagy Sándor Szokotora szigete ellen háborút indított e csodaszer megszerzéséért, hogy ezzel tegye sebezhetetlenné katonáit a hódító hadjáratok során. A japán szamurájok harc előtt szintén e célból dörzsölték be testüket a levél rostjaival. A templomos lovagok életelixírjének egyik alapeleme volt, melyet pálmaborral és hasissal kevertek. Napóleon is kihasználta regeneráló hatását, Kolumbusz a matrózait kezelte vele, Gandhi böjtölés idején nyert erőt belőle.
Mielőtt rávetnénk magunkat a mostanában divatos aloe italokra és egyéb szájon át fogyasztandó aloe készítményekre, jó ha tudjuk:
Gyomor- vagy bélfekély, bélelzáródás, vastag- vagy vakbélgyulladás, gyomor- és bélhurut, valamint aranyeres panaszok esetén ellenjavallt, mivel az aloe irritálja a bélcsatornát.
Tilos szívbetegeknek és magas vérnyomással küszködőknek fogyasztani, mert a szervezet kálium egyensúlyának megváltoztatásával befolyásolja a szív- és vérnyomásgyógyszerek hatását.
Terhes nőknél vetélést eredményezhet, de egyes összetevői a magzatnak is ártanak, tehát a szoptató anyukák is kerüljék.
Hosszú távú használata elektrolitvesztést okoz.
Túl nagy dózisban hasi görcsöket válthat ki.
Külsőleg azonban bárki számára biztonsággal alkalmazható.
Aloe vera ital készítése házilag:
http://www.edenkert.hu/konyhakert/gyogynovenyek/aloe-vera-ital-hazi-egeszsegrecept/1440/
Oldal ajánlása emailben
X