Még egy ékszerteknős

2010 augusztus 4. | Szerző: Sanpedro

Jövetele nem volt olyan vidám, mint az első teknősé, mert sérült volt. Valami baleset érhette, mindkét szeme ki volt dülledve, megdagadt, enyhén vérzett. Nem olyan duzzanat volt, mint amikor vitaminhiánya van, olyat már láttam korábban. Talált állatka volt, ezért tippelni sem tudtam, mi történhetett vele.

Nem is nagyon számítottam rá, hogy túléli, de azért beraktam a másik mellé. A legtöbb, amit tehettem érte, hogy kamillateával gondosan törölgettem a szemeiről a váladékot és vigasztaló szavakkal nyugtatgattam, bátorítottam. Eltelt néhány hét, mire kezdett gyógyulni, de a szemhéjai zártak maradtak. Sajnos világossá vált, hogy örök életére vak marad.

Ez újabb nehézséget jelentett, mert nem tudott enni, ugyanis nem látta a táplálékot. Amikor már több, mint 1 hónapja egy falat sem ment le a torkán, nagyon aggódtam érte. Nem hittem volna, hogy ilyen hosszú ideig kibírja ez az aprócska teknős élelem nélkül. Ekkorra már neve is lett: Bubi, azaz Buborék. Próbáltam kézzel etetni, de nagyon megijedt, amikor hozzáért az étel. Ubi viszont megkedvelte ezt a „játékot”. Ha a közelébe megyek, mindig rohan felém, nyújtogatja a nyakát, a csemegéit követeli.

 

Egyszer aztán láttam, hogy szegény Bubi is végre próbálkozik az evéssel. El akarta kapni a feje körül a víz tetején úszkáló szárított kaját, de az mindig elúszott előle a mozdulat keltette hullámok miatt. Aztán persze nem találta és csak harapdálta a vizet. Elővettem a fagyasztóból egy haldarabkát, felolvasztottam, szétvagdostam apró cafatokra, ami épp befér a szájába és beszórtam a vízbe épp az orra elé. Gondoltam, ez nem sodródik el olyan könnyen. És sikerült!!!

 

Buborék-barát – 2 és fél hónap után – végre eszik!

 

Kisteknős

2010 április 12. | Szerző: Sanpedro

 

 

 

 

 

 

 

 

Kaptam egy icipici ékszerteknős bébit, nagyon aranyos. Nemrég kelt ki a tojásból és kb. akkora, mint egy 200 Ft-os. Elneveztük Uborkának, amihez nem kellett sok fantázia, mivel épp uborkát szeleteltem a vacsihoz. Meg hát pont olyan zöld a páncélja.

Most még elfér egy nagy festékes vödörben, persze tisztára súroltam előtte és berendeztem mindenféle kavicsokkal. Nagyon lakájos lett, növénye és barlangja is van, ahol el tud bújni, ha megijed. Mert nagyon félénk ám. Eleinte nem is akart enni, ezért nagyon aggódtam. Pedig kínálgattam halfilével és 3 féle teknőskaját is vettünk neki, de rájuk sem hederített. Ellenben felfedeztük, hogy a macsek imádja a liofilizált marhaszívet. Nagyon vicces, ahogy nyávog és nyújtózik érte fel a szekrényre.

Arra gondoltam, hátha jobban érezné magát Ubor, ha lenne egy barátja. Szegény most csak a csonterősítő kalcium teknőssel tud „beszélgetni”, amit a vizébe tettem. Mikor utoljára állatkereskedésben jártam, pár száz forintért árulták ezeket a teknősöket. Hát most leesett az állam, amikor megtudtam, hogy inkább pár ezret kellene rászánni. Másrészt pedig a legtöbb helyen csak sárgafülű van, mert sok „felelős” állattartó amikor megunta kedvencét, egyszerűen szabadon engedte. Így a vörösfülű ékszerteknős annyira elszaporodott vizes élőhelyeinken, hogy az eredetileg itt élő és védett mocsári teknőst kiszorította.

Szóval Ubinak egyelőre sajnos nincs barátja, de szerencsére már kilábalt egyhetes depressziós állapotából és rájött, hogy a szárított rákocskát nem potpourri-nak szórom a vizébe.