Már rég nem írtam, de most újra itt vagyok. Történt néhány nagyon szomorú dolog közben, amiken iszonyú nehéz volt túltenni magam. Eléggé padlón voltam, hetekig tartott kilábalnom ebből az érzelmi hullámvölgyből. De mivel elhatároztam, hogy ide csak jó dolgokat fogok írni, ezekről inkább nem teszek említést, örülök, hogy elmúlt ez az időszak.
Inkább mesélek a betegségemről és a fogyókúráról, amire végre rászántam magam.
Az egész úgy kezdődött, hogy tavaly nyáron pajzsmirigy alulműködést diagnosztizáltak nálam. Valószínűleg már évek óta van, mert a vérvétel eredménye olyan rossz volt, hogy az tuti nem most kezdődhetett. Talán akkoriban, amikor az ex-pasimmal szakítottam, kb. 10 éve. Csúnya vége lett a kapcsolatnak, az a tipikus ordítozós-hajtépős, ami nagy stresszt okozott számomra. Akkor kezdtem el hízni, s azóta sajnos 60 kg felesleget szedtem föl.
Az utóbbi időben már más tüneteim is voltak a súlyproblémán kívül, fáradékony voltam, sokat aludtam, lelassultam. Nehezemre esett a házimunka, az utazás a munkahelyemre, de a lassúság nemcsak a mozgásban, hanem a viselkedésben, reakciókban, gondolkodásban, memóriában is megmutatkozott. Még a testhőmérsékletem is alacsonyabb volt a normálisnál. Meleg időben is fázós voltam, mindig hideg volt a kezem-lábam. De ilyen tünetekkel az ember nem rohan a dokihoz, mivel azt gondolja, hogy a túlsúly miatt van minden, úgyis elhajtanának azzal, hogy fogyjak le. Mindenki azt hiszi, hogy aki kövér, az azért van, mert zabál, mint a disznó. Pedig nem így volt.
Tavaly már esténként bedagadt a bokám is, reggelre a szemem alatt lettek táskák, néha a felső szemhéjam is bedagadt, úgy néztem ki, mint aki éjjel a sárga földig leitta magát. Más a kávéscsészéért nyúlt reggelente, én a hideg vizes borogatásért. Enyhe hányingerrel küszködtem délelőttönként. Gyakran éreztem éjjel a szívem környékén nyomást a felgyülemlett vizenyőtől. A hangom folyton elment, berekedtem. Mielőtt megszólaltam, meg kellett köszörülni a torkomat, mert a hangszalagjaim is folyamatos gyulladásban voltak. Volt egy hónap, amikor a vérzésem is kimaradt, de a nőgyógyász sem gyanakodott. Még akkor sem küldött el vizsgálatra, amikor mondtam neki, hogy már több, mint 1 éve babát szeretnénk, de nem jön össze.
Nyáron aztán nagyon megijedtem, amikor a nagy meleg miatt még intenzívebbek lettek a tünetek és a pajzsmirigyem megnagyobbodott. Enyhe duzzanatot tapintottam elöl a nyakamon és fojtó érzést tapasztaltam a torkomban, mint amikor a garbó nyaka túl szoros. Ekkor elmentem a háziorvoshoz, aki azonnal vérvételre küldött és sürgősségi beutalót kért az endokrinológiára. Na így derült ki, hogy a szervezetem nem képes egy bizonyos hormont előállítani, és a kövérség nem ok, hanem okozat.
Sajnos nem lehet tudni, pontosan mitől alakul ki ez a betegség, valószínűleg a stressz közrejátszik. Gyógyítani sem tudják. A pajzsmirigy alulműködés miatt életem végéig gyógyszert kell szednem. Tavaly augusztus óta mostanra sikerült beállítani a gyógyszerszintemet, ami egész rövid idő, de én sokszor nem vártam ki az orvos véleményét, a vérvétel eredményeit látva magamnak emeltem szép fokozatosan az adagot. Hát nem veregette érte a vállam a doki, ne csinálja utánam senki. Én csak a babaprojekt miatt siettettem a dolgot.
Húsvétkor voltam utoljára az endokrinológián, és miután kiderült, hogy a hormonérték frankó, elhatároztam, hogy fogyókúrába kezdek. Előtte hiába is próbáltam volna, úgysem sikerül. Már 10 kg-ot leadtam, ami nagyon lelkesít. Nálam nem működtek sosem a csodabogyók, ilyen-olyan étrendek, és Norbi sem szimpatikus. Az én bevált módszerem a “matekozós” diéta, vagyis számolom a kalóriákat és megpróbálok napi 1000 kcal alatt maradni. Nem is hinné az ember, mennyi minden belefér ebbe. Van úgy, hogy nem eszem annyit, de olyan is előfordul, hogy túllépem. Ilyenkor beiktatok egy kis tornát. Akkor eszem, amikor éhes vagyok, olyan kajákat, amiket szeretek, ha megkívánok valamit, nem kell lemondanom róla. Tulajdonképpen csak a lisztes és zsíros dolgokat hagyom ki az étrendemből, bár egy szelet vajas kenyér (persze light-osan) vagy egy csoki miatt nincs bűntudatom. Szerencsére nem vagyok túl édesszájú, és imádom a zöldségeket, úgyhogy könnyű dolgom van. Sőt, sikerült megszerettetnem a párommal a halakat, ami ha jól tudom, azért is jó, mert növeli a termékenységet.
Pajzsmirigy alulműködés és fogyókúra
2010 június 2. | Szerző: Sanpedro
Már rég nem írtam, de most újra itt vagyok. Történt néhány nagyon szomorú dolog közben, amiken iszonyú nehéz volt túltenni magam. Eléggé padlón voltam, hetekig tartott kilábalnom ebből az érzelmi hullámvölgyből. De mivel elhatároztam, hogy ide csak jó dolgokat fogok írni, ezekről inkább nem teszek említést, örülök, hogy elmúlt ez az időszak.
Inkább mesélek a betegségemről és a fogyókúráról, amire végre rászántam magam.
Az egész úgy kezdődött, hogy tavaly nyáron pajzsmirigy alulműködést diagnosztizáltak nálam. Valószínűleg már évek óta van, mert a vérvétel eredménye olyan rossz volt, hogy az tuti nem most kezdődhetett. Talán akkoriban, amikor az ex-pasimmal szakítottam, kb. 10 éve. Csúnya vége lett a kapcsolatnak, az a tipikus ordítozós-hajtépős, ami nagy stresszt okozott számomra. Akkor kezdtem el hízni, s azóta sajnos 60 kg felesleget szedtem föl.
Az utóbbi időben már más tüneteim is voltak a súlyproblémán kívül, fáradékony voltam, sokat aludtam, lelassultam. Nehezemre esett a házimunka, az utazás a munkahelyemre, de a lassúság nemcsak a mozgásban, hanem a viselkedésben, reakciókban, gondolkodásban, memóriában is megmutatkozott. Még a testhőmérsékletem is alacsonyabb volt a normálisnál. Meleg időben is fázós voltam, mindig hideg volt a kezem-lábam. De ilyen tünetekkel az ember nem rohan a dokihoz, mivel azt gondolja, hogy a túlsúly miatt van minden, úgyis elhajtanának azzal, hogy fogyjak le. Mindenki azt hiszi, hogy aki kövér, az azért van, mert zabál, mint a disznó. Pedig nem így volt.
Tavaly már esténként bedagadt a bokám is, reggelre a szemem alatt lettek táskák, néha a felső szemhéjam is bedagadt, úgy néztem ki, mint aki éjjel a sárga földig leitta magát. Más a kávéscsészéért nyúlt reggelente, én a hideg vizes borogatásért. Enyhe hányingerrel küszködtem délelőttönként. Gyakran éreztem éjjel a szívem környékén nyomást a felgyülemlett vizenyőtől. A hangom folyton elment, berekedtem. Mielőtt megszólaltam, meg kellett köszörülni a torkomat, mert a hangszalagjaim is folyamatos gyulladásban voltak. Volt egy hónap, amikor a vérzésem is kimaradt, de a nőgyógyász sem gyanakodott. Még akkor sem küldött el vizsgálatra, amikor mondtam neki, hogy már több, mint 1 éve babát szeretnénk, de nem jön össze.
Nyáron aztán nagyon megijedtem, amikor a nagy meleg miatt még intenzívebbek lettek a tünetek és a pajzsmirigyem megnagyobbodott. Enyhe duzzanatot tapintottam elöl a nyakamon és fojtó érzést tapasztaltam a torkomban, mint amikor a garbó nyaka túl szoros. Ekkor elmentem a háziorvoshoz, aki azonnal vérvételre küldött és sürgősségi beutalót kért az endokrinológiára. Na így derült ki, hogy a szervezetem nem képes egy bizonyos hormont előállítani, és a kövérség nem ok, hanem okozat.
Sajnos nem lehet tudni, pontosan mitől alakul ki ez a betegség, valószínűleg a stressz közrejátszik. Gyógyítani sem tudják. A pajzsmirigy alulműködés miatt életem végéig gyógyszert kell szednem. Tavaly augusztus óta mostanra sikerült beállítani a gyógyszerszintemet, ami egész rövid idő, de én sokszor nem vártam ki az orvos véleményét, a vérvétel eredményeit látva magamnak emeltem szép fokozatosan az adagot. Hát nem veregette érte a vállam a doki, ne csinálja utánam senki. Én csak a babaprojekt miatt siettettem a dolgot.
Húsvétkor voltam utoljára az endokrinológián, és miután kiderült, hogy a hormonérték frankó, elhatároztam, hogy fogyókúrába kezdek. Előtte hiába is próbáltam volna, úgysem sikerül. Már 10 kg-ot leadtam, ami nagyon lelkesít. Nálam nem működtek sosem a csodabogyók, ilyen-olyan étrendek, és Norbi sem szimpatikus. Az én bevált módszerem a “matekozós” diéta, vagyis számolom a kalóriákat és megpróbálok napi 1000 kcal alatt maradni. Nem is hinné az ember, mennyi minden belefér ebbe. Van úgy, hogy nem eszem annyit, de olyan is előfordul, hogy túllépem. Ilyenkor beiktatok egy kis tornát. Akkor eszem, amikor éhes vagyok, olyan kajákat, amiket szeretek, ha megkívánok valamit, nem kell lemondanom róla. Tulajdonképpen csak a lisztes és zsíros dolgokat hagyom ki az étrendemből, bár egy szelet vajas kenyér (persze light-osan) vagy egy csoki miatt nincs bűntudatom. Szerencsére nem vagyok túl édesszájú, és imádom a zöldségeket, úgyhogy könnyű dolgom van. Sőt, sikerült megszerettetnem a párommal a halakat, ami ha jól tudom, azért is jó, mert növeli a termékenységet.
Ez utóbbi remélem hamarosan beigazolódik. :-)))
Oldal ajánlása emailben
X