Lelkes kaktusz- és pozsgásvásárló vagyok. Gyűjtőnek nem merném magam nevezni, annyira nem öltött tekintélyes méreteket a beszerzett példányok száma. Ez azt hiszem, így is marad, aminek elég prózai oka van: egyszerűen nem fér több a virágállványra. Növényeim közt több aloe faj is található. Egyikük, a Tigris aloe (Aloe Variegata) épp most virágzik, már a második piros fürtöt hozza. Ennek apropóján állítottam össze némi ismeretanyagot.
Az aloéknak több, mint 450 fajtája létezik, melyek nagyon különböző formákban és méretekben fordulnak elő, a kicsi levélrózsás pozsgástól egészen az elágazó törzsű fákig. Húsos, lándzsa alakú levelei lehetnek egyszínűek vagy mintásak, pettyesek, csíkosak, szélei egyenesek, hullámosak, fogazottak, tövisesek. Viaszos bevonatuk miatt színük gyakran kékes vagy szürkés árnyalatú, ami az erős napsugárzás elleni védelmet szolgálja. Belsejük szivacsos, így nagy mennyiségű vizet tudnak elraktározni zselé formában. Ennek köszönhető, hogy az ínséges, eső nélküli időszakot könnyedén átvészeli a növény.
Kitalálhattuk már, hogy eredeti élőhelyük száraz, napos. És valóban! Afrika, Madagaszkár és Arábia sivatagos vidékeiről származnak, de előfordulnak a Távol-Keleten (Kína, Japán), Indiában, a Földközi-tenger partjain, valamint Közép-Amerikában is, ahová a hódítók és a kereskedők révén jutott el. Az arabok a sivatag liliomának nevezik, az ókori kelet néma gyógyítónak, az indiánok az ég orvosának, Kínában a harmónia szerének. Sok helyen szentnek tartották, istenként tisztelték. Neve az arab “alloeh” szóból ered, mely keserű, fényes anyagot jelent.
A fajtagazdagság ellenére csak néhány aloe tartalmaz gyógyhatású összetevőket, sőt akad köztük mérgező is!
A legismertebb, gyógynövényként alkalmazható aloe fajok:
Aloe Vera, más néven Aloe Barbadensis Miller (Igazi aloe),
Aloe Ferox (Keserű aloe, Szúrós aloe),
Aloe Arborescens (Fásodó aloe).
Nálunk lakásban, cserepes növényként nevelhető, meleg, napfényes helyen érzi jól magát. Legjobb, ha déli fekvésű ablakot választunk neki, jól bírja a tűző napot is. Rendszeres öntözést igényel. Nyáron kitehetjük a szabadba, télen tartsuk 10 °C körüli, világos helyen, keveset öntözzük. A mi éghajlatunkon is rendszeresen virágzik. Sárga, narancssárga vagy piros színű, apró, cső alakú virágai a levéltőből kifejlődő kocsányon fürtöket alkotnak. Szaporítása a növény körül a földből előbújó sarjakkal a legegyszerűbb. Ezek szétültetését tavasszal végezzük, humuszban gazdag földbe.
A 3 évesnél idősebb gyógyhatású egyedek külső leveleiből kinyomott ragacsos zselében a víz mellett különböző vitaminok (A, E, C, B), ásványok (kalcium, kálium, foszfor), nyomelemek (vas, réz, króm, mangán, magnézium, cink), enzimek, mono- és poliszacharidok, aminosavak, szapoinok, pektin, uronsavak, foszforsav, nukleinsavak találhatók. Méregtelenítő, baktérium, vírus- és gombaölő tulajdonságai mellett a legjobb természetes hidratáló szer: a bőrre kenve négyszer gyorsabban szívódik be, mint a víz. Ha saját növényünkről szüretelünk, 2-3 órán belül használjuk fel a leveleket, mivel a levegővel reakcióba lépve hatóanyagának nagy része elvész.
A busmanok már évezredekkel ezelőtt ismerték az aloe jótékony hatását, sebgyógyításra, fájdalomcsillapításra, égési sérülések kezelésére máig is alkalmazzák. Írásos emlékekben a sumér agyagtáblákon, i.e. 3000 körül említik először a növényt, Egyiptomban egy i.e. 1550-ben íródott papirusztekercsen részletesen ismertetik hagyományos alkalmazását egészen i.e. 5000-ig visszanyúlóan. Levét a fiatalság, szépség, és a hosszú élet elixírjének tartották, a papok mumifikáláshoz használták, Kleopátra pedig az arcát mosta, szemét ápolta vele és a fürdővizébe keverte. A görög orvoslásban Dioszkoridész sérüléseket, kiütéseket, keléseket, szemfertőzéseket, aranyeret, hajhullást kezelt, belsőleg hashajtóként alkalmazta, Hippokratész vérhast, rákos megbetegedéseket, hasi fájdalmakat gyógyított vele. Nagy Sándor Szokotora szigete ellen háborút indított e csodaszer megszerzéséért, hogy ezzel tegye sebezhetetlenné katonáit a hódító hadjáratok során. A japán szamurájok harc előtt szintén e célból dörzsölték be testüket a levél rostjaival. A templomos lovagok életelixírjének egyik alapeleme volt, melyet pálmaborral és hasissal kevertek. Napóleon is kihasználta regeneráló hatását, Kolumbusz a matrózait kezelte vele, Gandhi böjtölés idején nyert erőt belőle.
Európában a 17. században már jelentős kereskedelme volt a gyógynövénynek. Hazai vonatkozásban Gróf Bercsényi István említi, gyóntatójának írt levelében megköszöni a tőle kapott Aloe növényt, mely a “bőrfarkas lábbetegségéből”, lábszárfekélyéből kigyógyította. A növény 20. század elején vált újra széles körben ismertté, s azóta a gyógyászat és a kozmetika kedvelt alapanyaga. Üdévé, simává teszi a bőrt, véd az UV sugarak ellen, összehúzza a pórusokat, eltünteti a ráncokat, lassítja az öregedést, nyugtatja a gyulladásokat, gyorsítja a gyógyulási folyamatot, serkenti a sejtek megújulását, szabályozza az immunrendszert, fokozza a nyirok- és vérkeringést, erősíti az idegrendszert, enyhíti a gyomorpanaszokat, megszünteti a vérzéseket, gátolja a fogak kilazulását és a fogkőképződést, a haj csillogóvá, dússá válik tőle, megszünteti a korpásodást, hatékony rovarriasztó.
Mielőtt rávetnénk magunkat a mostanában divatos aloe italokra és egyéb szájon át fogyasztandó aloe készítményekre, jó ha tudjuk:
Gyomor- vagy bélfekély, bélelzáródás, vastag- vagy vakbélgyulladás, gyomor- és bélhurut, valamint aranyeres panaszok esetén ellenjavallt, mivel az aloe irritálja a bélcsatornát.
Tilos szívbetegeknek és magas vérnyomással küszködőknek fogyasztani, mert a szervezet kálium egyensúlyának megváltoztatásával befolyásolja a szív- és vérnyomásgyógyszerek hatását.
Terhes nőknél vetélést eredményezhet, de egyes összetevői a magzatnak is ártanak, tehát a szoptató anyukák is kerüljék.
Hosszú távú használata elektrolitvesztést okoz.
Túl nagy dózisban hasi görcsöket válthat ki.
Külsőleg azonban bárki számára biztonsággal alkalmazható.
Aloe
2010 július 1. | Szerző: Sanpedro
Lelkes kaktusz- és pozsgásvásárló vagyok. Gyűjtőnek nem merném magam nevezni, annyira nem öltött tekintélyes méreteket a beszerzett példányok száma. Ez azt hiszem, így is marad, aminek elég prózai oka van: egyszerűen nem fér több a virágállványra. Növényeim közt több aloe faj is található. Egyikük, a Tigris aloe (Aloe Variegata) épp most virágzik, már a második piros fürtöt hozza. Ennek apropóján állítottam össze némi ismeretanyagot.
Az aloéknak több, mint 450 fajtája létezik, melyek nagyon különböző formákban és méretekben fordulnak elő, a kicsi levélrózsás pozsgástól egészen az elágazó törzsű fákig. Húsos, lándzsa alakú levelei lehetnek egyszínűek vagy mintásak, pettyesek, csíkosak, szélei egyenesek, hullámosak, fogazottak, tövisesek. Viaszos bevonatuk miatt színük gyakran kékes vagy szürkés árnyalatú, ami az erős napsugárzás elleni védelmet szolgálja. Belsejük szivacsos, így nagy mennyiségű vizet tudnak elraktározni zselé formában. Ennek köszönhető, hogy az ínséges, eső nélküli időszakot könnyedén átvészeli a növény.
Kitalálhattuk már, hogy eredeti élőhelyük száraz, napos. És valóban! Afrika, Madagaszkár és Arábia sivatagos vidékeiről származnak, de előfordulnak a Távol-Keleten (Kína, Japán), Indiában, a Földközi-tenger partjain, valamint Közép-Amerikában is, ahová a hódítók és a kereskedők révén jutott el. Az arabok a sivatag liliomának nevezik, az ókori kelet néma gyógyítónak, az indiánok az ég orvosának, Kínában a harmónia szerének. Sok helyen szentnek tartották, istenként tisztelték. Neve az arab “alloeh” szóból ered, mely keserű, fényes anyagot jelent.
A fajtagazdagság ellenére csak néhány aloe tartalmaz gyógyhatású összetevőket, sőt akad köztük mérgező is!
A legismertebb, gyógynövényként alkalmazható aloe fajok:
Aloe Vera, más néven Aloe Barbadensis Miller (Igazi aloe),
Aloe Ferox (Keserű aloe, Szúrós aloe),
Aloe Arborescens (Fásodó aloe).
Nálunk lakásban, cserepes növényként nevelhető, meleg, napfényes helyen érzi jól magát. Legjobb, ha déli fekvésű ablakot választunk neki, jól bírja a tűző napot is. Rendszeres öntözést igényel. Nyáron kitehetjük a szabadba, télen tartsuk 10 °C körüli, világos helyen, keveset öntözzük. A mi éghajlatunkon is rendszeresen virágzik. Sárga, narancssárga vagy piros színű, apró, cső alakú virágai a levéltőből kifejlődő kocsányon fürtöket alkotnak. Szaporítása a növény körül a földből előbújó sarjakkal a legegyszerűbb. Ezek szétültetését tavasszal végezzük, humuszban gazdag földbe.
A 3 évesnél idősebb gyógyhatású egyedek külső leveleiből kinyomott ragacsos zselében a víz mellett különböző vitaminok (A, E, C, B), ásványok (kalcium, kálium, foszfor), nyomelemek (vas, réz, króm, mangán, magnézium, cink), enzimek, mono- és poliszacharidok, aminosavak, szapoinok, pektin, uronsavak, foszforsav, nukleinsavak találhatók. Méregtelenítő, baktérium, vírus- és gombaölő tulajdonságai mellett a legjobb természetes hidratáló szer: a bőrre kenve négyszer gyorsabban szívódik be, mint a víz. Ha saját növényünkről szüretelünk, 2-3 órán belül használjuk fel a leveleket, mivel a levegővel reakcióba lépve hatóanyagának nagy része elvész.
A busmanok már évezredekkel ezelőtt ismerték az aloe jótékony hatását, sebgyógyításra, fájdalomcsillapításra, égési sérülések kezelésére máig is alkalmazzák. Írásos emlékekben a sumér agyagtáblákon, i.e. 3000 körül említik először a növényt, Egyiptomban egy i.e. 1550-ben íródott papirusztekercsen részletesen ismertetik hagyományos alkalmazását egészen i.e. 5000-ig visszanyúlóan. Levét a fiatalság, szépség, és a hosszú élet elixírjének tartották, a papok mumifikáláshoz használták, Kleopátra pedig az arcát mosta, szemét ápolta vele és a fürdővizébe keverte. A görög orvoslásban Dioszkoridész sérüléseket, kiütéseket, keléseket, szemfertőzéseket, aranyeret, hajhullást kezelt, belsőleg hashajtóként alkalmazta, Hippokratész vérhast, rákos megbetegedéseket, hasi fájdalmakat gyógyított vele. Nagy Sándor Szokotora szigete ellen háborút indított e csodaszer megszerzéséért, hogy ezzel tegye sebezhetetlenné katonáit a hódító hadjáratok során. A japán szamurájok harc előtt szintén e célból dörzsölték be testüket a levél rostjaival. A templomos lovagok életelixírjének egyik alapeleme volt, melyet pálmaborral és hasissal kevertek. Napóleon is kihasználta regeneráló hatását, Kolumbusz a matrózait kezelte vele, Gandhi böjtölés idején nyert erőt belőle.
Mielőtt rávetnénk magunkat a mostanában divatos aloe italokra és egyéb szájon át fogyasztandó aloe készítményekre, jó ha tudjuk:
Gyomor- vagy bélfekély, bélelzáródás, vastag- vagy vakbélgyulladás, gyomor- és bélhurut, valamint aranyeres panaszok esetén ellenjavallt, mivel az aloe irritálja a bélcsatornát.
Tilos szívbetegeknek és magas vérnyomással küszködőknek fogyasztani, mert a szervezet kálium egyensúlyának megváltoztatásával befolyásolja a szív- és vérnyomásgyógyszerek hatását.
Terhes nőknél vetélést eredményezhet, de egyes összetevői a magzatnak is ártanak, tehát a szoptató anyukák is kerüljék.
Hosszú távú használata elektrolitvesztést okoz.
Túl nagy dózisban hasi görcsöket válthat ki.
Külsőleg azonban bárki számára biztonsággal alkalmazható.
Aloe vera ital készítése házilag:
http://www.edenkert.hu/konyhakert/gyogynovenyek/aloe-vera-ital-hazi-egeszsegrecept/1440/
Oldal ajánlása emailben
X