Go, Trabi, go!

• Sanpedro
• 2010. április 24. szombat

 

A múlt szombaton gyanútlanul elindultam bevásárolni, s meglepetésemre a parkolóban épp egy Trabi találkozóba csöppentem. Azonnal megdobbant a szívem a látványtól, hiszen közel 20 évig a mi családunkat is eme kétütemű műanyag csoda szolgálta. Mellesleg nagyot nőtt a szememben azzal, hogy ifjúkorom kezdő jogsis szerencsétlenkedéseit is túlélte.

 

Az első Trabant 1957. november 7-én mutatkozott be a volt NDK-ban, melyet eredetileg fedett négykerekű motorkerékpárnak terveztek. Hamarosan a kis pénzű emberek népszerű kocsija lett, előállítása olcsó volt, javítása könnyű, fenntartása takarékos. 1974-ben már az egymilliomodik modell gördült ki a gyár kapuján, mely 46 évig, azaz a rendszerváltásig, rendületlenül ontotta a szocialista autóipar gyöngyszemeit. A Trabi a berlini fal leomlása után a keleti blokk szimbólumává vált.

 

Legismertebb szériája a 601-es volt, ebből 2,7 milliót gyártottak 1964-től 1989-ig. Mi is ilyenre fizettünk be, emlékszem milyen nagy boldogság volt, amikor megérkezett. A kedvenc színemben, világoskékben tündökölt és vadi új illata volt. Az eredeti rendszámára már nem emlékszem, de az új típusú még beugrik: AXS-073. Nem lehetett nem szeretni a nagy kerek „szemeit”, a kilincs sebességváltót, a bekászálódást a hátsó ülésre, a téli vacogást a leheletnyi fűtés mellett, a keverék üzemanyagot, amit a 26 paripa evett. Ma már mindez mulatságosnak, vagy kőkorszakinak tűnik, de számomra kedves, vidám tinikorombéli kalandokat idéz.

 

A Trabi-fanok reménysugara lehet a Frankfurti Autószalon bemutatóján újjászülető Trabant modell, mely kinézetre hasonlít a 601-esre, ám méretében nagyobb és teljes egészében elektromos meghajtású, így elődjétől eltérően egyáltalán nem szennyezi a környezetet. Talán a Kispolszki és a Bogár mintájára, egyszer ez a kultusz-autó is feltámad hamvaiból.

 

Go, Trabi, go!